Károlis és ELTÉs néderlandisztika szakos diákokból alakult fordító csoport két féléven át dolgozott egy németalföldi középkori Mária-legenda, a Beatrijs elemzésén, fordításán Daróczi Anikó (KRE) és Réthelyi Orsolya (ELTE) vezetésével. Az együttműködés egy nemzetközi Beatrijs-projekt része, amelynek ötlete a Károli Néderlandisztika Tanszéke által 2009-ben megrendezett nemzetközi minikonferencán született. A fordítás-projektben lengyel, olasz, német és román néderlandisztika szakos csoportok vettek részt. (Részletek)

2010 végére elkészült a magyar csoport prózafordítása, amelyből Rakovszky Zsuzsa költő Daróczi Anikóval együttműködve versfordítást készített. 2011 április 7-10 között a balatonfüredi Fordítóházban három napos nemzetközi fordítóműhelyt szerveztünk, amelyen a lengyel és a román diákokkal és tanáraikkal beszéltük meg a fordítás során felmerült problémákat. A Károlis csoportból Susztár Janka és Hegedűs Vivien vett részt a három napos munkában, Daróczi Anikó vezetésével. Vendégünk volt Rakovszky Zsuzsa. (Képek a cikk alján lévő albumban.)

Részlet a szövegből:

Végighallgatni sem bírnátok,
ha elsorolnám, mennyi átok,
de mennyi áldás is terem
ott, hol az úr a szerelem!
Csoda-e, hogy szegény apáca,
próbálta bár, le mégse rázta
igáját – ne szidjuk ezért!
Hisz a Gonosz folyvást kísért
bennünket, sosem nyugoszik,
éjjel-nappal fondorkodik,
még a véneknek sem irgalmaz,
és hányféle rút cselt alkalmaz!
Unszol  a test bűneire,
hogy csaknem elpusztult bele
szegény lány – Istent ostromolta,
kérvén, hogy könyörüljön rajta,
s így szólt: „Már el nem viselem,
úgy megsebzett a szerelem!
De aki olvas a szívekben,
Ő tudja jól, mint gyötör engem,
hogy majd elvesztem az eszem!
Új életet kell kezdenem!
Leteszem az apácafátylat!”
S hogy mit tett? Mindjárt meghalljátok!

Az ifjúnak, aki iránt
annyira gyötörte a vágy,
levelet írt, és kérve kérte,
amint  lehet, jöjjön el érte,
hogy boldogságát  nála lelje.
Indult a küldönc, ment sietve
hogy a levelet általadja.
S amint az ifjú elolvassa,
nagy öröm tölti el szívét,
nem késlekedik  semmiképp!
Alig számláltak tucat  évet,
kínja a szerelem sebének
gyötörte már őt és a lányt.
Így aztán tüstént lóra szállt,
s a kolostorhoz vágtatott,
a lányt hogy megtalálja ott.
És ha másként nem, legalább
láthassa az ablakon át,
s beszéljen véle valahára.
S az nem is váratott magára.
Hogy megtudja, a kedvese
szerelmét viszonozza-e,
a kis ablakhoz odalépett,      
s a sűrű vasrácson kinézett.

Ott epedtek, egymásra vágyva,
kinn az ifjú, és benn a lányka.
Sokáig, némán álltak ott,                 
szívük hevesen dobogott     
nagy szerelmesen sóhajtoztak,
hol pirultak, hol sápadoztak.
Így szólt a lány: „Ó, jaj nekem!
Úgy szenvedek, én kedvesem!
Úgy vágyom pár kedves szavad,
hogy enyhítse fájdalmamat,
vigaszomat tőled remélem,
mert szívemet átdöfte mélyen
Ámor nyila, s kínoz kegyetlen,
hogyha te nem rántod ki menten,
boldog nem leszek sohasem.”

S felelt az ifjú hevesen:
Barátném, jól tudod, mi régen
ott él már mindkettőnk szívében
a szerelem, s hiába vártunk,
alkalmat eddig nem találtunk,
egy csókra, ölelésre sem.
Jaj, Vénusz átkozott legyen!
Mért táplálta belénk e lelket
és testet emésztő szerelmet,
ha engedi, hogy két ilyen
virágszál semmivé legyen?
Ha hallgatnál szavamra, és
levetnéd rended köntösét,
s megadnál időt és helyet,
hogy innét elvihesselek,
legott mennék, s hoznék neked
szép bundát, prém béléseset,
drága gyapjúból varrt ruhát,
köpönyeget és rokolyát.
Mert nem hagylak én soha cserben,
jóban-rosszban, búban-örömben
mindig együtt leszek veled.
Fogadd el hát hűségemet!”
 
S felelt a lány: „Én kedvesem!
Elfogadom én szívesen!
Elindulunk  a nagyvilágba,
s  nem lesz a klastromban  apáca,
ki sejti,  utunk merre vitt!
Mához nyolc napra várj meg itt!
A klastromkertben éjszaka,
ott várj reám, a rózsafa
tövében, és én itt hagyok
apácafátylat, klastromot,
s onnantól fogva, mint arád
követlek a világon át.
Ha ágyhoz nem szegez bajom,
itt leszek -  s itt légy, akarom!” 
Egymásnak fogadalmat tettek,
s utána mindjárt  búcsút vettek,
az ifjú indult már oda,
hol felnyergelve várt lova.


2011 szeptember végén (28-30) Hágában került megrendezésre a „Beatrijs de wereld in” című nemzetközi konferencia, amelyen Daróczi Anikó előadást tartott „Dichtend vertalen, vertalend dichten” címmel. Az ELTE részéről Réthelyi Orsolya és Gera Judit  tartott előadást. Külföldön tanuló diákjanik közül többen jelen voltak a közönség soraiban: Szabó Ágnes, Hegedűs Vivien, Susztár Janka, Tonelli Berta, és volt diákunk, Rihó Eszter, aki Huygens-ösztöndíjjal tanul Leidenben

Video felvételek

További részletek, beszámolók a holland sajtóban és a weben.

Fotóalbum:

alt
Beatrijs-project